Zsolt. 64. A karmesternek: Dávid zsoltára.
Hallgasd meg, Istenem, panaszkodó szavamat! Óvd meg életemet, mert ellenség rettent! Védj meg a gonoszok ármánykodásától, a gonosztevők dühöngésétől! Élesítik nyelvüket, mint a kardot, sértő szavaikkal célba vesznek, mint nyilakkal. Rejtekhelyről lövöldöznek a feddhetetlenre, hirtelen lőnek rá, nem félnek. Eltökélték magukat a gonosztettre, megbeszélik, hogy titokban tőrt vetnek. Gondolják: Ki látja őket? [Zsolt 94,7] Álnokságot terveznek, titokban tartják tervüket. Mert kifürkészhetetlen az ember belseje és szíve. De Isten kilövi rájuk nyilát hirtelen, és megsebesülnek. Saját nyelvük buktatja el őket, aki csak látja, fejét csóválja. Félelem fog el minden embert, és hirdetik Isten tetteit, megértik cselekedeteit. Örülni fog az ÚRban az igaz, mert nála talált oltalmat, dicséretet mondanak a tiszta szívűek.
(mint lekció - és textusnak:)
2Kor. 7,12. "Ha tehát írtam is nektek, nem a sértő miatt, és nem is a sértett érdekében írtam, hanem azért, hogy nyilvánvalóvá legyen buzgóságotok, amely az Isten színe előtt van bennetek irántunk"
KT! A jó fene egyen meg Titeket az ÚRban! Annyi ember mondta már nekem, hogy nem akarlak megsérteni de... (még diáklány is, annak szabadkozó bejelentéséül, hogy felhagy a templomi kántorizálással...) - hogy az már szinte fáj!
Mi a nehéz nyavalyától vagytok Ti ennyire betojva?! Tán azt hiszitek, ha megsértenétek, kiderülne, hogy nemcsak viccből mondtam: "Aki engem megpróbál megsérteni, annál legalább lángszóró legyen vagy Kalasnyikov, vagy még inkább nukleáris töltet, mert kisbalta meg jégcsákány szóba se jöhet!"?!
Nemde attól tartotok, hogy kiderülne: nem engem, hanem ÖNMAGATOKAT sértitek meg csupán?!!
Mert a hülyeség, a susárlás, a bunkóság, az érzékenységnek álcázott önzés - meg minden, amit csak produkálni tudtok, nem engem sért (Ézs. 50,7 De az én Uram, az ÚR, megsegít engem, ezért nem maradok gyalázatban. Olyanná tettem arcomat, mint a kovakő, mert tudom, hogy nem vallok szégyent. [Jer 1,18; Ez 3,8-9] Ézs. 50,8 Közel van, aki igazságot ad nekem, ki mer perbe szállni velem?! Álljunk elő együtt! Ki az én vádlóm? Lépjen ide! [Róm 8,1. 33] Ézs. 50,9 Íme, az én Uram, az ÚR, megsegít engem, ki mer bűnösnek mondani? Mindnyájan szétmállanak, mint a ruha, moly rágja meg őket. [Ézs 51,8]) - hanem a magatok torkára teszitek vele a kést.
Ideje volna már ráébredni, kedves bugyuta és elvakult Testvéreim, hogy nem velem van bajotok. Hanem saját magatokkal: mert Ti nem akartok (nem vagytok képesek?) hinni az Istennek és megbízni az Ő Igéjében - meg valahogy nem is kívánkoztok az Iránta való engedelmességre - mert az nagyon macerás: bűnbánattal, önvizsgálással, megalázkodással és más egyéb csúnya és kényelmetlen, divatjamúlt és sehány forint hasznot sem hozó, fölösleges dologgal jár! És ideje volna már arra is rádöbbennetek, hogy nem a lelkész ellen harcoltok Ti. Még akkor sem, amikor arról beszéltek, hogy ha ilyeneket mer mondani a pap, akkor beledurrant a 0-ás lisztbe, s ez bizony nem a szószékre való, illetlen és méltatlan dolog...
Eszébe vette már bármelyikőtök is, hogy amikor az Ige ilyet mond:
Ésa. 3,18 „Megkopaszítja az Úr Sion leányainak fejtetőjét, és az ő szemérmöket megmezteleníti. „- akkor a kopaszra borotvált punci nem a Playboy magazin címlapján fog majd vigyorogni, hanem olyan szégyennek és büntetésnek a képét hirdeti a próféta a Szentlélek által, ami meghaladja a hétköznapi (és akár perverz) fantáziát is?!
Mert a hétköznapi és perverz fantáziák meg sem közelítik azt a valóságot, amely ott lapul mindannyiunk szíve mélyére rejtve! Az enyémben éppúgy ott van, mint a Tiétekben - magamat sem vonhatom ki az Ige igaz ítélete alól:
1Móz. 6,5 Amikor látta az ÚR, hogy az emberi gonoszság mennyire elhatalmasodott a földön, és hogy az ember szívének minden szándéka és gondolata szüntelenül csak gonosz
Mt. 15,19 Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanúskodások és az istenkáromlások. [1Móz 6,5; Róm 7,18] Mt. 15,20 Ezek teszik tisztátalanná az embert. De az, hogy mosdatlan kézzel eszik, nem teszi tisztátalanná az embert.”
Ef. 4,22 Vessétek le a régi élet szerint való óembert, aki csalárd és gonosz kívánságok miatt megromlott; [Kol 3,9] Ef. 4,23 újuljatok meg lelketekben és elmétekben,
Ef. 4,24 öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett. [Kol 3,10]
S ahogyan az Efézusi levél sorai mutatják - ebben az ítéletben nem az ítélet maga a lényeg (az, hogy mennyire haragszik Isten, amikor látja, hogy mekkora hülyét csinálunk magunkból - s ehhez ráadásul még Igéjét is felhasználjuk, sőt az Ő szent Nevét is belerángatjuk nem is egyszer!) - hanem az a LÉNYEG:
Vessétek le a régi élet szerint való óembert...
...öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett |
-vagyis a lényeg maga ISTEN. Az, hogy Ő meg tud újítani lelkünkben és elménkben - de Ti nem akartok megújulni, mert jól érzitek magatokat abban a régi bőrben, amiről nem lehet elmondani, mint kis termetű és sovány Fifi barátunknak a nagydarab, kövér Gazdiról, hogy én nem jól érezném magam a Gazdi bőrében...mert túl nagy lenne rám.
Majd ha az ítélet tüzében ránk sül ez a bőr, s úgy kezd el szorítani, ahogy a régiek kínozták vallatáskor a foglyot, hogy nyers bőrbe tekerték, és tűz mellé fektették, s a nyer bőr a hő hatására olyan erővel húzódott össze, hogy csak úgy frecsegett alóla a vér és csikorogva ropogtak a csontok(!) - akkor már késő lesz megéretni, hogy ezt a bőrt nem azért akarta lehúzni rólunk az ÚR, hogy meztelenné váljunk előtte (Zsid. 4,13 És nincsen oly teremtmény, a mely nyilvánvaló nem volna előtte, sőt mindenek meztelenek és leplezetlenek annak szemei előtt...) - hanem ettől akart volna megóvni bennünket - ha hagytuk volna Neki!
Zsid. 6,9 "Felőletek azonban szeretteim, jobbat gondolunk, ami üdvösséggel jár, még ha így beszélünk is."
És ez a "jobb" nem más - mint maga Isten. Akit ki sem kerülhettek, még ha szeretnétek is kikerülni, és kihagyni őt az életetekből - mert nem véletlenül nyilatkozik így Pál apostol:
ApCsel. 17,26 Az egész emberi nemzetséget is egy vérből teremtette, hogy lakjon a föld egész felszínén; meghatározta elrendelt idejüket és lakóhelyük határait, ApCsel. 17,27 hogy keressék az Istent, hátha kitapinthatják és megtalálhatják, hiszen nincs is messzire egyikünktől sem; [Zsolt 145,18; Ézs 55,6] ApCsel. 17,28 mert őbenne élünk, mozgunk és vagyunk. Ahogy a ti költőitek közül is mondták némelyek: Bizony, az ő nemzetsége vagyunk.
Számunkra tehát kikerülhetetlen és elkerülhetetlen az Isten - hiszen Ő a jelenlévő/jelenvaló ÚR - ezért mutatkozott be talányos "Ehje Aser Ehje" ön-megjelölésével, ami nagyjából ugyanezt fejezi ki.
S ha ti ezt a jobbat nem akarjátok fürge gyík módjára kikerülni, amelyik minden áron kisiklani próbál az utána nyúló kézből, s akár farkát is letöri nagy igyekezetében, hogy őt magát meg ne fogják - hát Ti engedjétek megfogatni, megérinttetni magatokat Isten hatalmas és kegyelmes, könnyeket és bűnöket letörlő keze által - s akkor nem kell attól sem félnetek, hogy netán megsértenétek engem - mert akkor és csak akkor fogunk együtt és egyenesen az ÚR felé tartani, hogy kiderüljön: "Félelem fog el minden embert, és hirdetik Isten tetteit, megértik cselekedeteit. Örülni fog az ÚRban az igaz, mert nála talált oltalmat, dicséretet mondanak a tiszta szívűek."
- Ámen!
Utolsó kommentek